Tisztázni szeretném már a legelején, hogy a célom nem az ijesztgetés és senkit sem szeretnék lebeszélni arról, hogy via ferrata utakat másszon, csak egyre inkább úgy látom, hogy felelőtlenül alábecsülik a vele járó veszélyt...
Egyre több vasalt út kerül kialakításra világszerte, szerencsére hazánkban is. A sport szerelmeseinek tábora napról-napra bővül, de sokan mindenféle előképzettség és ismeret nélkül vágnak neki a kihívásnak. Főként őket szeretném segíteni néhány gondolattal.

Sokszor hallom, hogy "csak" via ferrata.... Ilyenkor annyi kérdés merül fel bennem... Tényleg azt gondolják, tényleg komolyan gondolják? Sajnos igen... Úgy vélem fontos tisztázni néhány alapvető és fontos tényt a sporttal kapcsolatosan.

Hogy világossá tegyem miért foglalkoztat ez a téma, leírom miként figyeltem fel a már mondhatni általános jelenségre. Ismerőseim, vevőim szájából hallottam számtalanszor, hogy nem mászik sziklát, mert az veszélyes, inkább csak via ferrata utakat próbál ki, ami egyszerű és veszélytelen.
Legyen. Induljunk ki ebből, hasonlítsuk össze a két rokon sportot. Azért, hogy igazán megérthessük a hasonlatosságot illetve a különbséget, vizsgáljuk meg azt mindkettőben, amikor gond, probléma adódik. Mindkét tevékenység esetén a legnagyobb veszélyt az esés, zuhanás jelenti. Azt, hogy egy esés mekkora, az esési tényezővel jellemezzük. Ez egy nagyon egyszerű és kézenfekvő képlettel számolható, amikor is az esés hosszát elosztjuk a kiadott kötél hosszával. Egymástól független tudományos vizsgálatok egyformán úgy publikálják, hogy a kettes eséstényező az, ami már sérülést fog okozni, vagy akár maradandó károsodást is és szerencsétlen esetben akár halállal is végződhet.
Nos: Sziklamászás esetén a legnagyobb eséstényező amit produkálni tudunk az a kettes. Ez olyankor lehetséges, ha például a standba kikötjük magunkat, majd fölémászunk amíg enged a kötél vagy heveder, majd onnan leesve, a kiadott kötél, vagy heveder hosszának a dupláját zuhanunk, tehát kettes tényezőjű az esés. Sziklamászásnál dinamikus kötelet használunk, tehát még a kettes esés sem olyan veszélyes.
A via ferrata esetében, ha ott is a legszélsőségesebb esetet vizsgáljuk, akkor meglepő eredményt kapunk. Tételezzük fel, hogy a sziklán felfelé, ferdén haladó drótkötél két rögzítési pontja között öt méter a távolság. Az átakasztás pillanatában történő baleset következtében az esés öt méter és a kantár hossza, amit most vegyünk egy méternek. Tehát hat méteres zuhanás az egy méteres kantárral, így hatos tényezőjű az esés.
Mivel már a kettes tényezőjű esés esetén is maradandó sérülést szenvedhetünk, így azt gondolom, nem kell ecsetelnem milyen hatása van az emberi szervezetre egy ennél háromszor nagyobb tényező, ami ugye nem is háromszoros rántást eredményez, mivel a gravitációs gyorsulás következtében négyzetesen nő a testet ért rántás nagysága a zuhanás hosszához képest. Az egyetlen dolog ami ilyenkor megvéd, az energiaelnyelővel ellátott biztonsági kantár, mint például a Petzl SCORPIO. Ez az eszköz minimális rántás mellett fékezi fokozatosan nullára a zuhanó testet, így kerülve el a baleset okozta sérülést. Persze a veszélyek sora csak itt kezdődik, hiszen a via ferrata közben több dologra kell még fokozott figyelmet szentelni: kiálló szálak a drótkötélből, a toldásoknál, gyűrűknél malacfarkaknál beszoruló ujjak, a gyűrű viselésének veszélye, a fej védelme megfelelő sisakkal a lehulló kavicsok ellen, felszerelés megfelelő rögzítése, hogy semmit ne ejtsünk az utánunk mászókra, stb....
Az egyik gyakori hiba, hogy gyerekekre is ugyanolyan energiaelnyelőt adnak a szülők, mint a felnőttekre. Általában az ilyen eszközök csak egy megadott minimális testsúly esetén működnek. Egy húszkilós gyermek esetében nem működik, nem véd, hiszen kevés a rántási erő, hogy működésbe lépjen… Legtöbbször a jó megoldás a dinamikus kötéllel történő biztosítás. A felnőtt előremászik és a gyermeket felbiztosítással "kíséri" a mászás során. Én erre a célra egy 8mm-es gleccserséta-kötelet szoktam javasolni, 15-20m hosszal és egy lapkát, mondjuk Petzl REVERSO-t. Persze bármi más biztosítóeszköz is jó, szélsőséges esetben akár egy félszorító csomó is egy karabinerben.

Kérek mindenkit, hogy a fentieket figyelembe véve vágjon neki a via ferrata útnak. Egészen biztos vagyok benne, hogy a falak alatt egy-egy gyakorlott mászó véleménye, gyakorlati tanácsa, vagy az utat üzemeltetők segítsége megkönnyíti és megszépíti a programot!
Balesetmentes mászást kívánok mindenkinek!

Mojzes Levente